Főoldal Szerkesztőség Híd Kör Híd Könyvtár Történések Híd Galéria Archívum Elérhetőségünk
HÍD KÖR
Lovra Éva
1984, Topolya
 

Múltunk és jelenünk kollázsvalósága
Gugánovity Gabriella Volt egyszer egy ország című fotókiállításának margójára

Mindennapjaink kollázsvalóságát átszövik a múlt, az emlékek, a megélt történetek és hangulatok lecsapódásai. Az utazás és a hazatérés rész-egész párhuzama, a láttatás és elhallgatás Gugánovity Gabriella művészetének lényege, amikor a sok finom mozdulat, a remegés, a Chicago épületein megtörő fény pillanatnyi illúziója dermed kővé. A művésznő a vajdasági felhők mulandó élményét hibernálja, egy olyan valóságot teremt újjá, amely már rég csak a mindennapok emlékeiben él. A honvágy kérdése a Vajdaságba való visszatérés után vetődik fel benne az utazásai során megélt pillanatok ellenpárjaként, biztonságérzetének elveszítése miatt.

A Volt egyszer egy ország elnevezésű kiállítás képei elsődlegesen a chicagói közönségnek készültek, amelyek az egykori Jugoszlávia múltjának, széthullásának és mai, rész-egész mivoltának közvetlen s mégis sejtelmes láttatásai. Mégsem kizárólagosak, hiszen ugyanúgy befogadhatóak, értelmezhetőek mindazok számára is, akiknek a néhai ország mindennapi valóság volt. A Once upon a time (Egyszer volt, hol nem volt) asszociációs játéka úgy folytatódik: igaz se volt. A fotókat kísérő magyarázat nélkül a helyszínek csak részben ismerhetők fel, a képek felépítésének egy-egy kollázseleme Vajdaság, Horvátország és Bosznia egy-egy tájegysége. A képek maguk is üzennek, közvetett módon hivatottak ábrázolni a különbözőségben megbúvó egységet és harmóniát.

A sziluettek, a primer színek és direkt utalások nem hatnak zavaróan, inkább felébresztik az emlékezést, s a pillanatnyi kényelmetlen érzés után a szemlélődőt eltölti a nyugalom, a biztonság érzete, amit a művésznő mindig keres, amikor hazatér. A képek összeállításában tükröződik az eddigi életpálya, az elutasítás, a haza elhagyása, majd az újra visszatérés, a visszafogott miszticizmus és az utazások felgyorsult világa. A fotók egy-egy elemére utalva a motívumok összetett mátrixa jelenik meg.

A kiállítás bevezető fotóján tűnik fel a vajdasági égbolt, a felhők, amelyek a művésznőt, szavai szerint, hazahozzák, hiszen sehol nincsenek olyan felhők, mint a Vajdaságban. A képek különböző perspektívákat, tükrözéseket s tükröződéseket ötvöznek: a világ s maga a kollázs egyik eleme megfordult, felfordult, ezzel szimbolizálva a széthullást, a felborult értékrendet. 

A bevezető kép, amelynek címe Az égbolt alatt (Under the Sky), a montázsképek struktúrájából adódóan, kilép a ráerőszakolt síkból, a zöld textúra megbontja a felhők fekete-fehér kuszán vibráló monotonitását. A három ország egy-egy jellegzetes egysége, a területi szétdaraboltság ellenére is, harmóniában van a képen, intenzív a távolság élménye és mélysége. Nem mindegyik alkotáson teremtődik újjá azonban három ország motívumaiból az egység, gyakran csupán kettőre redukálódik. A kollázsok készítésének módszere sem „mesterséges”, utalva a tudatban természetesnek vett országegységre s annak felborulására.

Gugánovity Gabriella a hagyományos sötétkamra módszereit alkalmazza korszerű formában. A képek világát továbbpörgetve utazunk időben, élményekben, s kicsit az élet vonalán is. A bevezető kép ellenpárja a szigorúan fekete-fehér kép, amelynek címe A halál beállta (Line of Death). A fotó közepén, mint egy megtört élet, elhalkul a szívhang, s az addig tapasztalt álnyugalmat átveszi egy belső feszültség, a felismerés, az aszisztolia, a szív elektromos működésének teljes leállása, amikor nincs ingerület, nincs összehúzódás, csak a monitor monoton csíkja, a meg nem szűnő sípolás. A felkavarás és a megnyugtatás kettőssége hullámzik a képeken. Az ország és a fotók világának negatív evolúciója, a négy képből álló egység is fokozatosan rombolja le a harmonikus, színekben és pozitív impulzusokban gazdag, több országból álló kollázst, majd fokozatosan hullik szét, fakul ki az egész, s a fényéből csak a világosság érzése marad (a kép címe: Seholsincs ország/Nowhere country). Az utazás megélése, maga az út érzete, szinte a kijárat felé való menekülés a Topolyáról Szabadkára vezető út, amin áthömpolyög a Drina. A haza vezető út ellenvilága, a képzelt szabadság felé vezet (a kép címe: Kijárat/Exit)

A befogadás és elengedés, a rész-egész láttatása, a honvágy újraértelmezése s a szétesett valóságunk kollázsvilága adja Gugánovity Gabriella Volt egyszer egy ország kiállításának univerzális voltát, csendes befogadását, amely nemcsak érzékeinkre hat, hanem láttat és elgondolkodtat.

 
PARTNEREINK
Dombos Fest
Irodalmi szemle
JAK
KikötÅ?
Litera
Symposion
SzlávTextus
TiszatájOnline
TÁMOGATÓINK
A Híd megjelenését a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány, valamint Újvidék Város támogatja.
Híd © Minden jog fenntartva.