Szenteleky Kornél, a trianoni békediktátum után önidentifikálásra kényszerülő vajdasági magyar irodalom „muszáj Herkulese” 1933. augusztus 20-án hunyt el. A Draskóczy Ede vezette Szenteleky Kornél Irodalmi és Művészeti Társaság először a Vajdaság Kazinczyjának is nevezett író, költő, irodalomszervező halálának negyedik évfordulóján tartotta meg a Szenteleky-emléknapot. Ezt a két világháború között kialakult hagyományt folytatva rendezte meg a Szenteleky Napok Tanácsa az idén is a megemlékezést, amely 10 órakor a sziváci katolikus templomban kezdődött ünnepi szentmisével. A szertartást Horváth Endre plébános celebrálta, a kúlai Szent György-templom Szent Cecília-kórusa pedig Vendel Gyöngyi vezetésével egyházi énekeket és zsoltárokat énekelt. Ezután az emléknap résztvevői virágot helyeztek el Szenteleky Kornél sírján.

A helyi Szenteleky Kornél Művelődési Egyesület nagytermében Berényi Emőke elnök köszöntötte az egybegyűlteket, és folytatódott a program a tavalyi Szenteleky-díjas, Faragó Kornélia egyetemi tanár, lapunk főszerkesztője legújabb, Idők, terek, intenzitások című tanulmánykötetének bemutatójával, amelyet Patócs László kritikus vezetett. A beszélgetés után Gazsó Hargita múzeumpedagógus, doktorandusz értekezett Juhász Erzsébet Határregényének idén kiadott, kétnyelvű kiadása kapcsán a kötetnek a szerző hagyatékából kivonatolható valóságreferenciáiról.

Berényi Emőke

Patócs László és Faragó Kornélia

Gazsó Hargita

Összefoglaló: Berényi Emőke
Fotók: Brenner János