Benedek Miklós

Háborús horizontok

Valaki gyilkol és valakit gyilkolnak.
Az éjben bombák robbannak.

Csak az apák sírnak.
Az anyák átölelik fiukat megcsókolják őket.
Az apák kicsivel hátrább ujjaikkal mintha a szemöldöküket masszíroznák.
Az anyák jó tanácsokat suttognak a fiuk fülébe.
Szeretlek mondogatják.
Az apák egy kicsivel hátrább szótlanul állnak.
Sok szerencsét és kitartást kívánnának.
Nem jön ki hang a torkukon.

Valaki gyilkol és valakit gyilkolnak.
Az éjben bombák robbannak.

A kiképzés fárasztó.
Nem figyelnek nem akarnak tanulni.
Csak csinálják amit mondanak nekik.
Ha azt mondják feküdj fekszenek.
Ha rájuk parancsolnak hogy kússzanak kúsznak.
Ha rájuk üvöltenek ne legyetek beszarva többet nem félnek.
Emlékeik nincsenek.
Terveik nincsenek.
Nem akarnak túlélni.
Csak parancsot akarnak teljesíteni.
Meghalnak ha azt az utasítást kapják.

Valaki gyilkol és valakit gyilkolnak.
Az éjben bombák robbannak.

Puskát szorongatva telnek a napok.
A fegyver tapintása egyre ismerősebb.
Az övében lévő pisztolyt már nem érzi.
Részévé vált mint a keze vagy a füle.
A karabély az ujjai közt átveszi testének hőmérsékletét.
Biztonságot sugároz magából.
Megvédhetem magam megölhetem az ellenségem.
Ha nem tudom magam megvédeni megölhetem magam. 

Valaki gyilkol és valakit gyilkolnak.
Az éjben bombák robbannak.

A térképen nézik hova viszik őket.
A síkságról a hegyekbe kerülnek.
Zúg a fülük bombák robbanását hallják.
Egymás szemét fürkészik.
Tavat látnak bennük ami minden egyes rázkódásra hullámozni kezd.
Tavat látnak és a vízből kiálló villanykarókat.
A víz tetején úszó fadarabokat.
Csak a parancsnok szemében van tenger.
Csak a parancsnok szemében látni a horizontot. 

Valaki gyilkol és valakit gyilkolnak.
Az éjben bombák robbannak.

Megmutatták nekik hogy kell kúszni.
Hogyan kell a lövészárokban lebukni.
Fegyvert kibiztosítani.
Légzést visszatartani.
Az ellenfelet kivárni.
Azt nem mutatta meg senki hogyan kell a bombatámadást túlélni.
Hogyan kell egy pillanat alatt eltűnni.
A süvítő hangot hallva máshol teremni.
Összehúzod magad amilyen kicsire csak tudod.
Patkány szeretnél lenni.
Csótány szeretnél lenni a legkisebb lyukban eltűnni.
Biztonságban érezni magad.
Ember vagy.
Célpont vagy.
Az a légy szeretnél lenni.
Felszállni és sebekről sebekre szállni.
Ember vagy.
Sebek nyílnak rajtad.
Mindent betölt a robbanás hangja.
Kövek föld emberi testek hullanak.
Majd csak a csend.
A csend.
Majd a légyzümmögés.

Valaki gyilkol és valakit gyilkolnak.
Az éjben bombák robbannak.

Csak az anyák sírnak.
Hangosan jajveszékelnek.
Átkozzák az istent az embert a világot.
Üvöltve vetik magukat a porba.
Az apák utánuk nyúlnak.
Magukhoz húzzák őket.
A tarkójukra teszik a kezüket.
Elnéznek a fejük felett.
A horizontot bámulják.
A nyíló virágokat a felröppenő madarakat a ragyogást.
A fiukra gondolnak.
Elbúcsúznak vigasztalnak.
Csendben átkozzák a világot.
Istenhez nem szólnak.
A horizontot bámulják.