Milutin Ž. PAVLOV
(OROVEC Krisztina fordítása)

Fényképezés lómódra

Végy példát a lóról, és akkor a kisujjadban lesz az élet minden tapasztalata, tudni fogod, hol a helyed, hogyan könnyíts a szíveden – mondja nagybátyám a bádogtányérban hűlő levest kevergetve,  szürcsölgetve  – annyira szégyenletes faj az ember, nem ér föl a majomig sem. Hallottad-e, mit mesélnek a semmirekellők a kútásó Ristáról? Hogy bambán néz, mint egy ökör, és még a követ is meg tudja emészteni, hogy hiányzik egy kereke, s az idegei vastagabbak a tűzoltóharang kötelénél; pedig megvan Ristának a magához való esze, földerítette a víz föld alatti utait, mindenki jószága és háznépe javára, s minden növényt az ő kutai öntöznek.

Helyeslően bólogatok nagybátyámnak, épp csak annyira, hogy jelezzem, nem a falnak beszél.

Futórózsák borította fal. A kertajtó oszlopait szőlővessző fonja be. Az udvarban Rista kerekes kútja.

Az ablakokban dús szirmú muskátli. Sötét felhő akaszkodik a kéménybe. Esőcseppek csillognak a fűszálakon.

A fotográfus kattogtatja a fényképezőgépét. Meghitt hangulatú képeket készít, lovakról és  ökrökről. Nagynéném kékszilvával teli kötővel mosolyog a parasztszekér saroglyája mellett.

Nagybátyám a szalvétával kifényesíti bajuszát. Leemeli a fogasról a kalapot, és megigazítja a tükör előtt. Kiválasztja a széket, amin majd megörökítik mereven ülve. A kosárban kettészelt tök.

Egy veres ló az istállóajtóban.

– Én lómódra szeretnék lefényképezkedni – jelenti ki a fotósnak néném, kötényében kékszilva.

Szénaillat terjeng. A fényképésznek is lószeme van. Ló, emberrel a szemében.

– Kár, hogy nem csikónak születtem – panaszolom nagybátyámnak –, íme, patkolt cipőm van, vágtákhoz való, szilaj gondolataim és igába fogott szívem, az eget szántom a fejbúbommal, és a földdel vetülök a gabonába, bátya.  

És a fotós lókönnyet lát a fényképezőgépben, pajkos csikót a könnyben.

– Nem látja, mester uram, amíg így bárgyún levetet bennünket, a szemünkben lópaták csillognak, szomorúak és komorak vagyunk szűkös életünk sötét jászla előtt – szólt oda neki  bánatosan a székről a nagybátyám.