Aki kiosztaná magát

Mintha örökre szeretne megjegyezni –

szemei húsomba tolt kések.

Átlát rajtam. Tudja,

méreg vagyok, lassan felszívódó.

Üvegcsébe zárt gyilkos magányomban

várom, hogy valaki felhörpöljön.

Néz. Nyilván nem látott még ilyen állatot,

aki éj-napon át szűköl

egy darabka szeretetért.

Aki kiosztaná magát, mint a krupié,

hogy így, osztottan válhasson eggyé,

valami tetsző kis semmiséggé.

Önmagává.

Gyér lámpafénynél

Először a szemében

láttam meg tört önmagam,

ahol bogarat kerestem

gyér lámpafénynél.

S hogy a szemhéj mögötti

csillogó zugban meg is lett

egy áttetsző szárny,

valami rezzenéstelen

selymes némaság –

kit érdekel, ha magamat

nem látom egésznek

többé ott sem?