utolsó vers

vízbe lógatott gyapjúfonál – áznak el éveim

két pofára nyelem a vizet

el-elveszítem eszméletem

semmis dolgokon töröm a fejem

betűim jobbra vagy balra döntsem

s hogy ki dönti el jól döntöttem-e

de megírom s ha úgy tetszik belefulladok

a vers egy kanál víz vagy egy

negyvenes pingponglabda

és a lapra ejtem ha már

a számban nem tudom megtartani

hattyútollam kék pelikán tintában ázik

vízimadarak hátán úsztatom a sorokat

és sokáig hallgatok ha vizitelnek

mert nem tudom

miért van a lábam közé gyűrve a kartonom

nem tudom ki tölti meg esténként

metaforákkal az ágytálamat