Ivan NEGRIŠORAC

(VÉKÁS Éva fordította)

Az utolsó apostol

minden étkezés egyforma

a barátok régen elmentek üresek a tálak

az asztalon

szárad a jóízű főzelék nyoma

a kanalakon

szálak a hajából amellyel nárduskenettel megkent

lábát törölte

és sírt vigasztalanul a nárdusos bokát áztatva

mindenki magára maradt a koleszterintől való félelmével

és vérnyomáscsökkentő tablettáival

daloljunk újra korhely módra töltsük

a bort

noha „egy ti közületek elárul engem”

noha nem emlékezünk ki kötötte kendővel körül magát

hogy lavórral a kezében mindannyiuk lábát megmossa

így elválasztva a szklerózis áldozatai leszünk

egészen tehetetlenül

félek a pénztáros nevét elfelejteni

nehogy a meghívott vendégek közé vegyüljön és megismételje

„aki velem ette a kenyeret a sarkát emelte fel ellenem”

nem tudom hány temetés múlt el

s azt sem hányan maradtunk

de asztalomon minden vacsora az utolsó

tizenkét tányérból merítek

ugyanennyi villát kést érintek

szónoklatok az esküdtszék előtt üres gyomorral

„néktek is meg kell mosnotok egymás lábait”

szavak erőtlen

ráncos bőr izomtalan

beomlott sátorszerkezet

Don’t eat meat!

1. Szomorú szívvel jelentem, nem haltam meg, és

    egészen jól érzem magam. Akár a dühös

    bohócok, akik valahol a

    déli félteke alján táboroznak és bad-

    mintonoznak az Angirasz

    nemzetségéből való pingvinekkel,

    rímeket mormolok, melyek sohasem

    okoztak fejfájást, és amelyek

    áldásos injekcióira számítunk

    kövér ábrázatunkon.

2. Azt mondják, az arany sárgás porrá vált,

    amit a dohányosok középső és mutatóujjuk

    körül hordoznak, úgyhogy a szifiliszesek, cuk-

    rászok és holdkórosok éjszakánként

    arról álmodhatnak, hogyan fogadja be

    vérkeringésük a szemcséket az acéltűn

    keresztül, amely ki tudja, milyen bányamélybe vezet,

    vagy ne adj’ isten ama mérgező

    kipárolgásoknak a forrásához.

    Nos, ennyit mondhatok most, hogy már nem létezem.

3. Mindenhol nyugalom és csönd és por, elmúltak

    azok az idők, amikor hitték, hogy aki el-

    megy, az örökre elment.  Nincs többé ilyesmi,

    kedves nővérkék, nincs: már

    a pionírok szája sem nyílik arra,

    amire az ősz hajú nyugdíjasok egész csordája es-

    küdött,  arra az  ősi rajz-

    filmből való sűrű, gyantás bajuszra.

4. Viszket az orrunk, testvér,

    tüsszentenénk, de maradjunk inkább némák

    abban a percünkben, mely garantálja majd jo-

    gainkat és kötelességeinket a távoli mezőkön,

    ahol, régóta várom már, csontjaim majd megpihennek.

5. Hagyjuk hát el a panaszos hangot, mit

    ennyi meg ennyi példányban sok-

    szorosítottunk,  felejtsenek ott egy bo-

    rítékban, melyen sem a címet, sem a bélyeget nyelv ned-

    ve nem érte. A feledés, mondják, el-

    eltöröl mindent! Már kezdem is: nem

    köpködök, nem én. Ha ti is

    így tesztek, képzeljétek, miféle el-

    ismerésben részesülünk majd ott.

    Mindenesetre patkányból főzik

    a legjobb halászlét!