Főoldal Szerkesztőség Híd Kör Híd Könyvtár Szövegmutatványok Híd Galéria Archívum Elérhetőségünk
HÍD KÖR
Vékás Éva
1985, Újvidék
 

Stevan BRADIĆ
(GLAVINIĆ VÉKÁS Éva fordítása)

El nem fogadás

Jelenának

1.

nem azért jöttem ma

hogy bármit is világosabbá tegyek számodra.

 

az emberek kimennek az utcákra és egyenletes ritmusban érintik talpukat

az aszfalthoz

porfelhő kerekedik

 

olyan határozottan lépkednek.

 

távolról nézlek

a világ valami fülledt mocsárba gurul és azt gondolom

teljesen fel kell majd túrnunk hogy a közepében megtalálhassuk

az élő szívet.

 

az égen fénylenek a csillagok.

mellettünk egyforma emberek lépkednek.

valaki a tisztásról megbocsáthatatlan kötelet készít amit alattomosan ráhúz egy egész nemzedék nyakára

 

vajon megismerjük-e majd görcsbe rándult arcát

akkor is amikor leereszkedik közénk

 

semmi sem könnyű ami a horizontról közeledik felénk

lehet hogy gyengék vagyunk

de lehet, hogy semmi sem

fog bennünket eltéríteni.

7.

Nézem a narancsot és a citromot amit az asztalon hagytál egy edényben

forróság van de ezeket kertünk hűvösébe raktuk

 

héjuk feszes és lédús

fénylik mint a jól kivehető kincs melyért még mindig lehajolhatunk

 

hallom lépteidet a másik szobában

a tavaszi kelme könnyedén megérinti barna tested

 

citrusféle vagy mely belenőtt mindennapi munkámba

 

ne lepődj meg ha előttünk felbukkan egy érthetetlen bérösszeg

azzal a céllal hogy elválasszon minket a tárgyiasságtól melyet saját lényünk mélyéből teremtünk

 

ránk szeretne cáfolni az idő

minduntalan

 

hadd tegye amit tennie kell.

 

létezünk:

még nem késő semmire.

 

Akárcsak Hemingway

 

olyan idők jönnek amikor

nem fogod megérteni az időt

sem fel sem le nem választod

az egyik felkínált változatot sem

 

nézd

hogy fokozódik a melegség

az értelem hajlataiban.

itt vár rád hamarosan az il sommo poeta[1]

és meghív majd fenséges alkotásába.

több nyelven őrzik számodra a helyet

úgyhogy nem kell aggódnod

nem kell többé reszketned

a lét kis kosarában.

 

látnoki képességed

a valószínűséggel arányosan erősödik

pl. elenyészel

és ez már majdnem örömhír.

 

akárhányszor bűnügyi krónikát olvasol

az az irracionális remény tölt el hogy

a nevedet ott találod

a megtaláltak nevei között.

 

de

még mindig nincs így.

 

nem a híd alatt

hanem rajta indulsz el

ahol nincs semmi

és cselekedeteid terméke nem az öröm lesz.

 

szeretett tautológia

vele a dolgok

elveszítik hátterüket

 

az örömöt pedig túlértékelik

1947 táján találták ki és szabadalmaztatták

azóta gyárilag csomagolják és prostituálják

az egész világon

 

ezért vagyunk annyira önmegvalósítók

ezért kerül el bennünket teljesen a nyomor

 

egyébként minden fejlett országnak

megvan a saját megérdemelt

nyomormonopóliuma

figyelmesen eresztik át csővezetékeiken

 

s úgy csoportosítják át nehogy meghaladja

a felületek rendben tartását célzó ipari beruházások szintjét.

 

más helyeken

így nálunk is

ellenőrizetlenül pazarolják

a régi jó szovjet tömb idejéből ránk maradt

repedezett vezetékekből

 

s nyomorból mindenkinek jut elegendő.

 

nem ritka-e mindig a gazdagság

vagy tévesen értelmeztem az utasítást.

 

lapozzuk a könyvet

ugyehogy

és elérkeztünk egy bizonyos oldalhoz

melyen rólunk van szó.

 

ha ki akarsz lépni belőle

a leírhatatlanhoz jutsz.

de látom már

ahogyan az elmélet ujjal fenyegetőzik:

 

ma nem létezik semmi amiről ne lehetne írni.

 

markold hát meg a kétcsövűt

s hagyd ott a nyomod a nappaliban

 

akárcsak hemingway.

 

erről aztán biztosan

sokáig mesélnek majd.


[1] Dante Alighierit nevezték Il Sommo Poetának.

 
PARTNEREINK
Dombos Fest
Irodalmi szemle
KikötÅ?
Litera
Symposion
SzlávTextus
TiszatájOnline
TÁMOGATÓINK
A Híd megjelenését a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány, Újvidék Város, valamint a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatja.
Híd © Minden jog fenntartva.